Nagykállói Kállay Miklós elszegényedett nyíregyházi dzsentricsaládból származott. A politikai életbe jogi diplomájának megszerzése után kapcsolódott be: Bethlen István kormányában kereskedelemügyi államtitkár volt, majd Gömbös Gyula alatt földművelésügyi miniszter lett. Nem értett egyet az utóbbinak a totális állam felé mutató elképzeléseivel, ezért 1935-ben lemondott, és Bethlennel együtt kilépett a kormánypártból, a Magyar Élet Pártjából.
Horthy Miklós kormányzó nem sokkal később a felsőház tagjává nevezte ki. Kállay 1937-ben az akkor megalakult Országos Öntözésügyi Hivatal elnöke lett. Valószínűleg a bethleni vonalat képviselő mérsékelt politikai nézeteinek és angolbarát politikai orientációjának köszönhette, hogy 1942 márciusában Horthy a németek támogatását élvező Bárdossy László utódaként őt nevezte ki kormányfővé.
Kállaynak az első perctől kezdve nagyon nehéz dolga volt. Párttársait, minisztereit szinte alig ismerte, közülük többen a németekhez voltak hűek, így a kormány működését a háborús helyzet mellett a nagyfokú bizalmatlanság is nehezítette. Kállay saját és az ország lehetőségeihez mérten igyekezett ellenállni a németek követeléseinek, amelyek a "zsidókérdés" mielőbbi megoldását sürgették. A nyílt konfrontáció elkerülése érdekében azonban jóváhagyta, hogy az izraelita vallást visszaminősítsék bevettből elismertté; rendelkezések mondták ki, hogy a zsidó vallásúak nem szerezhetnek földingatlant és munkaszolgálatra kötelesek - ezzel folytatódott a zsidótörvények elfogadásával megindult folyamat.
Kállay és bizalmasainak szűk köre kockázatokat vállalva, a kiugrás lehetősége iránt tapogatózva felvette a kapcsolatot a britekkel és az amerikaiakkal. A magyar kiugrásnak akkor lett volna valós esélye, ha a nyugati szövetségesek a Balkán felől nyitnak második frontot, és előbb érnek a magyar határokhoz, mint a szovjetek, akikkel a magyar vezetés semmiféleképpen nem akart megegyezni.
A "Kállay-kettős", vagyis az angolszászok és a németek közötti hintapolitika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Adolf Hitler mindvégig tudott a kormány manővereiről, amikor azonban az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy ezek Horthy Miklós jóváhagyásával történtek, zöld utat adott Magyarország 1944. március 19-i megszállásának.
A hintapolitika másik kudarca az volt, hogy a szövetségeseknek érdekükben állt abban a hitben tartani Kállayt, hogy lesz balkáni front, mert a normandiai partra szállás előkészületei közben ezzel is lekötötték a németek figyelmét.
A német megszállást követően Kállay a török nagykövetségre menekült, de azt a nyilasok követelésére 1944 novemberében kénytelen volt elhagyni. Letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Mauthausenbe, később pedig Dachauba vitték, itt érte a világháború vége. Nem tért többé haza, Capri szigetén, majd az Egyesült Államokban élt 1967. január 14-én bekövetkezett haláláig. Hamvait 1993-ban hozták haza.